Évek tapasztalata szükséges ahhoz, hogy valaki eligazodjon az egyirányú (senso unica) olasz utcák útvesztőjében. Néha egy segítőkész helybeli mutatja meg az utat, esetleg személyesen elvezet bennünket a szállodánkhoz vagy a keresett étteremhez, múzeumhoz. Ha mégsem akar jönni ez a segítőkész jó szellem, senki se essen  kétségbe, egyszerűen követni kell a turisták részére elhelyett Centro Storico (óváros) és Duomo (székesegyház) feliratú táblákat. Aztán az első parcheggióban (parkoló) hagyjuk ott a kocsinkat, mivel az olasz városokat legjobb gyalog felfedezni. Ha vonattal érkezünk, a vasútállomást szinte mindig egy lepusztult városrészben találjuk.Induljunk el ezért a Centro Storico irányában .

Minden városnak megvan a maga Duomója, csakhogy mekkora a különbség Apulia zord román kori székesegyházai és Torino templomainak barokk pompája között.
Valamennyi városban van legalább egy piazza. Délen dohányzó, kártyázó férfiak gyűl-nek össze ezeken a tereken; északon is ott lustálkodnak a férfi-ak, mellettük azonban már nők és turisták is feltünedeznek.

Északon Firenze, Velence, no és persze Milánó várja a turistát szebbnél szebb művészeti és  történelmi emlékekkel. Kövessük az  előttünk járó nemzedékek útját, akik hónuk alatt Dantéval és Ariostóval járták be Lombardia, Veneto, Emilia-Romagna és Toscana városait. Ha elfáradtunk és felüdülésre vágyunk, vonuljunk vissza Umbria zöldellő dombjai közé, ahol valaha az olaszok kedves szentje, Assisi Szent Ferenc dicsérte lsten szép világát.