|
 |
Noha közel vannak az Alpokhoz, az olasz tavak környékén hűvösek a nyarak és enyhék a telek. Mindez ideális terepet teremt a túrázók, szörfözők és bárki más számára, aki szép tájakban szeretne gyönyörködni |
Az olasz tavakat régóta látogatják a vadregényes tájak kedvelői. Napjainkban a Tóvidék a gazdagok játszótere lett, de "közönséges" turisták és nászutasok is szép számmal sereglenek ide. A Tóvidék öt nagyobb tóból áll (nyugat-keleti irányban ezek a Lago di Maggiore, Lugano, Como, Iseo és Garda). Mindegyiknek megvan a maga jól megkülönböztethető arca, dacára annak, hogy valamennyi ugyanazon földtani folyamat következtében alakult ki. Még egy tényező van, ami népszerűvé teszi a tavakat - különösen a Garda-tavat - a vitorlázók és szörfözők körében, ez pedig a kiszámítható parti széljárás. A partokon napfürdőzők meleg szélcsendet élveznek, míg a tavak tükrén erős szél fúj. |
 |
 |
Valaha, a XIX. században, Olaszország legfelkapottabb üdülőkörzete a legendás felső-olasz tavak környéke, a Lago Maggiore, a Luganói- és a Como-tó vidéke volt. Az említett tavak között is leginkább a látnivalókban és nevezetességek-ben gazdag Como-tavat kedvelték. |
A szemközti, nyugati parton, teraszszerűen lépcsőzetes hegyoldal lábából lapos félsziget nyúlik a tóba, rajta Menaggióval. Innen indul dél felé a tó legszebb részeit összekötő parti sétány. Előbb Cadenabbia üdülői és kertjei között halad. Itt fekszik a tó egyik látnivalója, leghíresebb üdülő-kastélya, a XVIII. századi rokokó stílusú Villa Carlotta. Délebbre Tremezzo házaiban gyönyörködünk, amelyek olaszos burjánzással szoronganak a víz fölé nyúló sziklákon. Még festőibb a part folytatása Lennónál. Itt újabb meredek félsziget sarkantyúja nyílik a tóba: a Punta d’Avedo, ahol Durini bíboros nagy díszkertet létesített. A szebbnél szebb zugok között is leghangulatosabb a Villa Asconati kis kikötője; a kultúra és a természet szépségei ölelkeznek itt békét árasztó harmóniában. A félsziget mellett fekszik a tó egyetlen kis szigete, az Isola Comacina. A rajta omladozó templomok és várfalak nyújtottak valaha, ezer évvel ezelőtt menedéket II. Berengár lombard királynak, melyek kihagyhatatlan látnivalók. |
 |
 |
Délebbre, a keleti parton Torno mellett meredek, erdős hegyoldal tövében emelkedik ki közvetlenül a vízből a Villa Pliniana fehér fala. Itt már a tó déli végénél járunk. A nyugati parton Moltrasio házai tapadnak fecskefészekként a lépcsőzetes hegyoldalba, közülük bővízű vízesés omlik alá. Cernobbio partján a Como-tó egyik látnivalója, a szállóvá átalakított hatalmas Villa d’Este 1568-ban emelt épülete tűnik szembe. A tó nevét adó Como városa a X-XIII. században egész Itáliában foglalkoztatott híres kőfaragók és építőművészek, a „Comacini”-k ősi fészke, akik az északról származott formákat olasz szépérzékkel alkalmazták. Első ilyen művük Comóban az egyszerű Basilica di S. Abbondio. (Az ő közreműködésük-kel épült Olaszország legszebb román stílusú emlékműve, a pisai dóm is.) Ennek a nagymúltú kőfaragó hagyománynak pompás emléke a városházával és a komor óratoronnyal nagyszerű építészeti együttest alkotó Dóm. Fehér márvány homlokzata a román elemeket a gótika karcsún égbetörő formáival egyesíti. A sima falfelületet finom ízléssel faragott nyúlánk kőablakok, a főkapu íve fölött pedig szép, középkori szobrok tagolják. A kapu két oldalán gazdagon díszített, reneszánsz fülkékben a város ókori szülöttei, a két Plinius szobra fér meg békésen – a reneszánszra jellemző módon – a Szűzanya és a szentek képmásaival. |
Olajfaliget. A kuszán összefonódó lombok közt romos római boltívek hatalmas tömbjei. A partok síkosra mosott sziklái áttetszően tiszta, mélykék vízbe nyúlnak, melynek lelátni a szirtek mélyben folytatódó szövevényére. Némelyik padkaként a víz színéig nyúlik fel, közöttük a víz kristálytestén átderengő szakadékok, ahonnan ki-kicsillan az apró halak pikkelyein tükröződő napsugár ezüstje. |
 |
 |
Nemcsak a legnagyobb, a legszebb is az észak-olaszországi alpesi tavak közt. Vize keskeny csíkja fölé oly meredek hegyfalak tornyosulnak, akár a norvég fjordoknál. Fjord, de olyan, melyben melegen lubickol az élet, ahol a szédítő szirtek alatt citrom- és narancsligetek virulnak, pálmák ernyője bólongat. Helyenként a víz fölé nyúló meredélyeken egymáshoz szoruló házacskák, gerániás ablakokkal, szőlő és rózsalugasokkal. A parton tenyérnyi kis földterületekből ezüstös-feketén nyúlnak fel a sudár ciprusok; a tövükben fehérlő kövek rései közül virágzó ágak borulnak a víz fölé. Aztán hosszan csak a hegyek. Egyik alagútból a másikba fut a legszebb autóút, a Gardesana, és szirtfalakba vájt árkádokon át pillant a kék tükörre. A tó környéke ősi iparvidék. A környékbeli bányák vasából a közeli városkákban kovácsolták valaha a velencei gályák láncait és ágyúit. |
|
A csodálatos tóba nyúló Sirmione egy félszigeten nyúlik be a tóba, melyet a város egyik látnivalója, a soktornyú, pártás Scaligeri-vár zár le. Ma az egyik legfelkapottabb üdülőhely, luxusüzletek, bárok, éttermek, hotelek érik egymást. Ott, ahol a félsziget sziklákkal szakad a tóba, hajdan egy nagy, római termákhoz hasonló fürdőpalota épült. Ennek romokban is impozáns, nagy barlangokhoz hasonló maradványait nevezte el a nép ajka Catullus grottáinak.
A római köztársaság utolsó századának nagy lírai költője, Lesbia dalnoka, szívesen időzött Sirmioneban és sok versében dícsőítette a tó szépségeit. A tó nyugati partjához közel kis sziget ékeskedik, az Isola di Garda. Rajta egy látnivaló, a márványkastély, ide plántált Doge-palota. Teraszai bástyaszerű falak támasztják alá. Felettük, közöttük ciprusok, lucfenyők, pinéták, pálmák és más ritka fák arborétuma. Az egész álompalotát egy dúsgazdag magánzó emeltette a múlt században. A tó körmedencéjéből, mielőtt szűkülni kezdene, hosszú, széles öböl nyílik nyugatnak. Ez a híres bresciai Riviéra. Az öböl végén Salo városa; sok vitorlás hosszan nyúló parti sétányának pálmái mögött zsaluablakos régi házak sorakoznak. Itt volt a gyászos emlékű „salói köztársaság”, a német megszállás alatti olasz terület utolsó fasiszta kormányának székhelye. Innen kezdve a part virágos liget, melyet kúp alakú, magas hegyek védenek az északi szelektől. Gardone valaha csak szorgalmas kis ipari város volt, ma luxus üdülőhely. A palotának is beillő, árkádos, tornyos, hatalmas szálloda-tömbök előtt virággal befuttatott széles teraszok nyúlnak a tóba. |
|
 |
Elérkeztünk a tó szűkületéhez. A meredek hegy tövéből széles, lapos partszegély nyúlik a vízbe, barátságos üdülőkkel, szép ligetek-kel: Maderno. Itt a mélysége 300 méter körüli, partja csupa szikla, ezért olyan kék a vize. A sziklacsúcsok gazdag növényzetű kis medencét nyitnak a Gargnano helységnél, de utána megint sűrű alagutakba fúródik a Gardesana út. Fölötte régebbi ezerkanyaros szerpentin kapaszkodik a meredek hegyoldalba. Riva házaitól karnyújtásnyira feltétlenül meg kell állnunk, mert az előttünk ásító mély szurdokba zubogva szakad egy festői vízesés, millió cseppre porlódva a fehér sziklafogakon. A Ledro-tó (Lago di Ledro) vize 600 m magas fennsíkról jön, ahol 1866-ban Garibaldi győzött. Meredek út kanyarog le onnan, a híres Strada de Ponale. A tóparton hatalmas vízerőmű telep mellett érkezünk a Garda-mellék legészakibb üdülővárosába. |
Riva régimódi kicsit olasz, kicsit osztrák város, romantikus kikötővel, melyet öreg óratorony őriz árkádos házak közt. A tó partján épült látnivaló - alacsony tornyú vár a Scaligerik és velenceiek uralmának emléke. Ma múzeum. A divatos üdülőhelyen libegővel a velenceiek egykori őrtornyához vagy a 80 m-es Varone-vízeséshez is el lehet jutni. A város hátterében egy tűszikla szédítő csúcsán a Scaligeri bástyák ismerős csipkés pártái: Arco ősi vára látható. Lent Torbole községnél, ahol Goethet először ütötte szíven a délszaki táj szépsége, virul a világ; buján duzzadó zöldes-lilás gyümölcsű fügefák, ezüstösen vibráló olajfák, tamaszkuszok halványpiros virágfürtjei, édes illatú mirtuszok bozót-szövevénye. Malcésine romantikáját egy újabb Scaligeri vár vöröslő tornyai növelik. Büszkén magasodik a tóba benyúló sziklaháton, tövében régi házak csoportosulnak, mögötte a Colma-csúcs (1790 m), ahova meredeken repül fel a függővasút. Ott, ahol a tó szorosa véget ér, s ahol szélesen kitárul a medre, a Monte Luppia (418 m) egy előhegyének vízbenyúló szikláin omladozó kőfal és egy kis pirostetős templom van; falán S. Vigilio szobra, akiről a fokot elnevezték. A tetőből kis kőharangláb nyúlik ki, melynek nyitott árkádjában apró harangokat csilingeltet a szél. Nem is hiányzik a campanile - helyette a sudár ciprusok égretörő orsói övezik a templomot. |
 |
 |
A szélesre terülő víz mentén fekszik a tó névadó városa: Garda. Fölötte várfalszerű hegy, a Luppia, melynek kéklő tömbjét már Sirmionéból láttuk. Őskori, majd római település volt, s velencei uralom idején a környék központja. Régi része megőrizte a XV-XVIII századi arculatát. Luppia alatt villák és szállók között terül el a Garda legnagyobb, évszázados parkja, a Villa Albertini. Garda után szőlőkkel borított lankásba szelidülő partok jönnek, a tavat délről övező morénák, üdülőkkel teleszórva. Aztán Peschiera következik, a Mincio lefolyásánál. Ipartelepek a hajdani osztrák várövezet falainak tövében; a tóparton pedig villák, strandok, kempingek. |
,
